diakritikus jel
Hungarian
noun
Definitions
- (typography) diacritical mark symbol used with a letter to indicate a different pronunciation, stress, tone, or meaning
Etymology
Affix from Hungarian diakritikus (diacritical) + Hungarian jel (sign, mark, symbol, marker, signal, characteristic, distinguishing mark).
Origin
Hungarian
jel
Gloss
sign, mark, symbol, marker, signal, characteristic, distinguishing mark
Concept
Semantic Field
Speech and language
Ontological Category
Person/Thing
Emoji
🛑
Timeline
Distribution of cognates by language
Geogrpahic distribution of cognates
Cognates and derived terms
- diacriticus Latin
- birtokos személyjel Hungarian
- diakritikus Hungarian
- egyenlőségjel Hungarian
- felkiáltójel Hungarian
- feloldĂłjel Hungarian
- gondolatjel Hungarian
- idézőjel Hungarian
- jel Hungarian
- jele Hungarian
- jelei Hungarian
- jelek Hungarian
- jeleket Hungarian
- jelel Hungarian
- jelen Hungarian
- jelet Hungarian
- jelez Hungarian
- jelkép Hungarian
- jelleg Hungarian
- jellem Hungarian
- jelmez Hungarian
- jelnyelv Hungarian
- jelszĂł Hungarian
- jelt Hungarian
- jelvény Hungarian
- jelzálog Hungarian
- jelét Hungarian
- jelöl Hungarian
- jelű Hungarian
- képjel Hungarian
- kérdőjel Hungarian
- kötőjel Hungarian
- mellékjel Hungarian
- mĂłdosĂtĂłjel Hungarian
- műveleti jel Hungarian
- párbeszédjel Hungarian
- személyjel Hungarian
- szorzásjel Hungarian
- számjel Hungarian
- választójel Hungarian
- vĂzjel Hungarian
- zárójel Hungarian
- összeadásjel Hungarian
- *jelkä Proto-Uralic
- jel
- jele
- jelt
- jelű
- jelei
- jelel
- jelen
- jelét
- jelek
- jelöl
- jelet
- jelez
- jelmez
- jelleg
- képjel
- jelkép
- vĂzjel
- jelszĂł
- jellem
- számjel
- zárójel
- jeleket
- jelvény
- kötőjel
- kérdőjel
- jelzálog
- idézőjel
- jelnyelv
- mellékjel
- személyjel
- szorzásjel
- feloldĂłjel
- diakritikus
- gondolatjel
- választójel
- mĂłdosĂtĂłjel
- műveleti jel
- párbeszédjel
- összeadásjel
- felkiáltójel
- egyenlőségjel
- birtokos személyjel